LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Február 13.: E napon született a rendkívül sokoldalú alkotó Csáth Géza
Ma sem hagyunk titeket érdekes esemény nélkül! LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Nézzük mi történt ezen a napon...
Ma egy olyan művésszel foglalkozunk, aki az írás mellett orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző is volt, illetve (morfium függősége miatt) abba is betekinthetünk, hogy milyen hatással vannak a tudatmódosító szerek az alkotói munkára. Előfordul, hogy a művész világban nem idegen a különböző addiktív szerek használata, ám a magyar irodalomtörténetben talán kijelenthet, hogy először Csáth Géza volt, aki ezt precízen dokumentálta, illetve végig lehet követni művészetén keresztül, hogy milyen hatással is van ez az alkotói tevékenységre.
1887. február 13-án született (Brenner Józsefként) Szabadkán és talán nem mindenki tudja, de Kosztolányi Dezső unokatestvére volt.
Szenvedélyesen zenélő apja hegedűművészt akart nevelni belőle, de ő festő akart lenni. Alkotásvágya miatt nem volt türelme gyakorolni, festményeit pedig a rajztanára kinevette, és csak elégségesnek ítélte. Írásait viszont környezete már korán értékelte. A kályha című írását elküldte a Jövendő című lapnak, ahol a főszerkesztő Bródy Sándor biztatta, hogy folytassa az írást.
1904-től, az érettségi után a Budapesti Orvosi Egyetemen tanult, a tanulás eleinte minden idejét lefoglalta, de több lapnak is publikált, például a Nyugatnak (amelynek alapításától kezdve munkatársa volt), vagy épp a Budapesti Naplónak. 1909-ben orvosi diplomája megszerzése után Budapesten, a Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként. Ekkor születik meg egyik leghíresebb írása, Egy elmebeteg nő naplója amely munkásságának egyik legnagyobb szabású darabja. Többek között ez a mű ihlette Szász János filmrendező Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmjét, mely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert.
Csáth 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt először morfiumot, amire ettől kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása (illetve egy tévesen diagnosztizált betegség is hozzájárul ehhez, ugyanis nagyon tartott az édesanyját is korábban sújtó tüdőbajtól).
A droghasználat rányomta a bélyeget az életére, lassanként egyre lejjebb kezdett csúszni, mert egyre kevésbé tudta leplezni függéségét. 1910-től már különböző fürdőhelyeken orvos (érdekességként megemlítendő, hogy Adyval közösen lépett be ekkortájt a szabadkőműves páholyba). 1914-től katonaorvosi szolgálatra hívták be, de a fronton teljesen elvesztette uralmát szenvedélybetegsége felett, napi adagjai folyamatosan nőttek. Rossz idegállapota miatt gyakran szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték.
Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelőtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Újabb szökése után Kelebiánál, a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember 11-én feltartóztatták. Nem sokkal később pantopon túladagolásban meghalt.
