Ma sem hagyunk titeket érdekes esemény nélkül! LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Nézzük mi történt ezen a napon...

Ma az egyik legismertebb tudósról tudhattok meg többet, akit sokan a valaha élt egyik legműveltebb embernek tartanak, e napon született ugyanis 1452-ben Leonardo da Vinci (teljes nevén: Leonardo di ser Piero da Vinci) az itáliai Vinci melletti Anchianó-ban. Leonardo egy igazi polihisztor volt, hiszn festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt egy személyben. Sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják.

Édesapja, ser Piero a városka jegyzőjeként dolgozott. Édesanyjáról, Caterináról úgy ismert, hogy fiatal parasztlány volt, aki a városka egyik előkelő családjánál szolgált. Mások azonban (pl. a Vinci múzeum igazgatója) valószínűsítik, hogy valójában rabszolgalány, akit a janicsárok az akkor még el nem foglalt területekről (pl. Magyarországról) raboltak el, és értékesítettek a dalmát tengerparton. Ez a körülmény Leonardo életét és művészetét is befolyásolhatta. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben (mások szerint 1466-ban) Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio szobrász-ötvös-festő műtermébe gyakornoknak, ami egyfajta „művésziskola" is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit.

1473-ban belép a Szent Lukács-egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény Verrocchio: Krisztus keresztelése c. munkájának angyalfigurája (egyesek szerint saját gyermekkori önarcképe) és háttere (tájkép). Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével.

Elbűvölő, társaságkedvelő ember volt és igen sok kapcsolatnak örvendhetett. Élete során nem esik szó feleségről vagy szeretőről, ennek oka sokak szerint az, hogy homoszexuális volt. Bár egy mondata inkább az aszexualitására utal:

"A nemzés aktusa és minden, ami azzal kapcsolatos, oly visszataszító, hogy az emberiség kipusztulna, ha nem volna ez hagyományos szokás és nem volnának csinos arcok és érzéki természetek."

Életében az alábbi városok és korszakok voltak meghatározóak: Milánó, Firenze és Róma illetve élete alkonyán Franciaországba tette át a székhelyét Amboise melletti cloux-i kastélyba, ahol szabadon alkothatott és gondolkodhatott.

Milánóban Ludovico Sforza herceg udvari tudósa és művésze volt és itt alkotta meg egyik leghíresebb képét is, Az utolsó vacsorát. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal.

Az utolsó vacsora

A Sforza-k bukása után Firenze-be vándorolt, ahol Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban is itt, Firenze-ben kezdte festeni a Mona Lisát (közismert olasz neve: la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a hároméves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása – ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán.

Mona Lisa - A világ egyik legismertebb festménye (egyesek szerint a festő önarcképe, csak épp női ruhában ugyanis digitális vizsgálatok tökéletes egyezést mutatnak valódi önarcképével)

Ezt követően Rómába ment, de itt nem kapott igazi megbízásokat, az itt eltöltött néhány év alatt Giuliano de' Medici, a pápa öccse gondoskodott róla, ezután költözött át Franciaországba, ahol csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek, térképek rajzolásával foglalatoskodott - mindezt bal kézzel, mivel jobb karja megbénult. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és meghalt.

Hogy öröksége fennmaradhatott az utókor számára, az mindenekelőtt Francesco Melzinek, hűséges tanítványának és munkatársának köszönhető, aki a művész halála után a ráhagyott könyveket, kéziratokat, rajzokat és szerszámokat Milánóba vitte. Itt őrzik egy hegyikristály ládikában munkásságának leggazdagabb gyűjteményét, a Codex Atlanticust, melyet Pompeo Leoni állított össze.

Válogass a legjobb természettudományos művekből!