LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Február 5.: E napon született Kisfaludy Károly, a Reformkor sokoldalú alkotója és irodalmi szervezője
Ma sem hagyunk titeket érdekes esemény nélkül! LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Nézzük mi történt ezen a napon...
A magyar kultúra és a nemzeti megújulás időszaka kétségtelenül a 18. század végén indult el és csúcsosodott ki a Reformkorban. A legismertebb momentumok Széchenyi nevéhez köthetőek, ám voltak olyan alkotók és szervezők, akiknek munkássága már néhány évtizeddel azelőtt lerakta az alapjait ennek a folyamatnak.
Az egyik ilyen művész volt Kisfaludy Károly. 1788. február 5-ben látta meg a napvilágot Téten. Sokoldalúságáról tanúskodik, hogy a költészet mellett drámaírással, sőt festészettel is foglalkozott, ám a halhatatlanságot leginkább az Aurora-kör megalakításával és megszervezésével szerezte. Mivel ez a korszak a nyelvújítás időszaka is, az irodalmi élet központja ekkoriban Kazinczy Ferenc széphalmi birtoka volt.
Az ország ekkoriban nem volt még "túl jó állapotban", hiszen ha belegondolunk, alig 100 éve verték ki a törököket véglegesen, ráadásul még a Rákóczi-szabadságharcnak is csak mintegy 60-70 éve lett vége, ráadásul, az ország "csöbörből vödörbe esett", hiszen bár az ország már nincsen három részre szakadva (legalábbis közigazgatási szempontból) és már oszmán portyák sem tizedelik a népesség nagy részét, de egy hasonlóan elnyomó nagyhatalom rabigájába esett az ország, ez a Habsburg uralom ideje. Ez a környezet nem igazán kedvező a művészeknek (bár, ennek ellenére vannak alkotók és alkotó közösségek az országban), annál inkább kedvezőbb a nemzeti öntudat megerősödésének és az ezzel kapcsolatos művek születésének.
Ebben a korszakban élte tehát ifjúkorát Kisfaludy Károly, akiről neve alapján elsőre könnyen azt gondolhatnánk nemesi származású, ám apja szolgabíró volt, ugyanakkor keresztszülei Gyömörey László kapitány és szentgyörgyi Horváth Ferencné nyírlaki Oszterhuber Anna úrnő voltak (és igen, ő Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére).
Dacos, konok ifjú volt, akinek a szó klasszikus értelmében vett tanuláshoz sem igazán volt kedve (egy alkalommal például az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, amiért megbuktatták). Szigorú atyja ezt nem igazán nézte jó szemmel, ezért a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva, 1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén még mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jelasics hadosztályánál Münchenben állomásozott; május 25-én Leobennél harcolt és fogságba esett, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még az év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. 1810-ben sűrűn társalgott Szemere Pállal, akivel 1805-ben Miskolcon kötött barátságot, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is megmutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába, s hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte. Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelőtestvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Ott töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben képezze tovább magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai birtokrészét; ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, és visszatért Pestre, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment.
Szinte folyamatosan pénzszűkében volt és atyja 1818-ban kelt végrendeletéből is kitagadta. Ekkora már sokkal inkább költőként tevékenykedett, ráadásul termékeny drámaíró is volt, hiszen eddigre már 16 kész színdarab "lapult a fiókjában". Egyik leghíresebb darabja A tatárok, amelyet például a pesti városi színház is nyitódarabjának választott. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta.
E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, amelyre hivatva volt. A kor kiválóságai és az ifjabb nemzedék is Kisfaludy eme új szépirodalmi közlönye köré gyűlt. Kisfaludy ekkor már az "új irodalom" feje és vezére volt és a nemzeti kultúra központja is Széphalomról Pestre "költözött".
Sajnos azonban e csodálatos pályának az ekkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj vetett véget, 1830. november 21-én (egy, az előző év végén szerzett betegség szövődményéből adódóan), elhunyt pesti Váci utcai lakásán, így sajnos már nem érhetett el hozzá a hír, hogy az ekkor alakult Magyar Tudományos Akadméia első rendes tagjának választotta.
Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely sok művész elindulását segítette működése folyamán és ami mindig a halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését.
