Ma sem hagyunk titeket érdekes esemény nélkül! LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Nézzük mi történt ezen a napon...

Ezen a napon nem egy személy, hanem egy mű megjelenéséről lesz szó, ezen a napon jelent meg 1719-ben (300 éve) Daniel Defoe Robinson Crusoe című regénye. Bár legtöbben csak úgy ismerjük, hogy Robinson Crusoe, a teljes címe ennél jóval hosszabb íme:

Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt.

A regény maga episztoláris, didaktikus, egyes szám első személyben mutatja be a címszereplő életét. A főhős Robinson Kreutznaer néven született és hajótörést szenved, majd huszonnyolc évet tölt egy Trinidadhoz közeli szigeten.

Gondoltátok volna, hogy valós események ihlették? Bizony, egészen pontosan egy Alexander Selkirk nevű ember története, akit 1703-1704 között társai tettek ki egy lakatlan szigeten (ebben az értelemben tehát nem hajótörést szenvedett, mint a cím szereplő). Az elméletek megoszlanak, az egyik szerint Alexander maga kérte, hogy tegyék ki egy szigeten tengeribetegségtől és bezártságtól való félelme miatt, míg egy másik szerint az expedíció vezetőjével William Dampier való konfliktusa miatti "büntetés" volt ez (kissé összeférhetetlen természetű tengerész volt). Akárhogyan is történt, Alexander Selkirk a Más a Tierra szigeten töltött el 4 évet, majd 1708-ban szabadult meg onnan, a sors furcsa fintoraként épp William Dampier segítségével, aki egy újabb expedíción vett részt a térségben, kalandjairól hazaérése után egy Richard Steele nevű újságíró írt a The Englishman nevű újság számára.

Ezen kívül Defoe még  ibn Tufajl Hajj ibn Jakzán című művéből is merített, amely szintén egy lakatlan szigeten játszódik.

A könyv 1719. április 25-én jelent meg; az év végére négy kiadást élt meg.

A 19. század végére nem volt még egy könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást élt volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint a Robinson Crusoe-t. A Robinson Crusoe-hoz hasonló műveket azóta robinzonádokként emlegetik.

Defoe megírta a mű egy kevésbé ismert folytatását, Robinson Crusoe további kalandjai címmel. Ezt tervezte az utolsó ilyen típusú történetének, de később megírt egy harmadik részt is, a Robinson Crusoe élete és meglepő kalandjai alatti gondolatai, álmával az angyali világról-t, amely erkölcsi esszék gyűjteménye. Crusoe nevét csak a figyelemfelkeltés miatt használta.

Az egyszerű elbeszélő stílusa ellenére a művet jól fogadták az irodalmi életben. A könyv a történelem során legtöbbször kiadott regények közé tartozik, sikere első megjelenése óta töretlen.

Robinson Crusoe és Péntek

 James Joyce regényíró megjegyezte, hogy Robinson Crusoe a brit gyarmatosítás igazi jelképe: "Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság."

A könyv annyira közkedvelt lett, hogy a főbb szereplők nevei a beszéd részeivé váltak. Azokat az embereket, akik 1944 októberétől 1945 januárjáig a németek által szétlőtt Varsóban maradtak, a Vörös Hadsereg katonái Varsó Robinson Crusoe-inak nevezték el. Péntek nevét az angolban napjainkban is egy ember leghűségesebb szolgálójára vagy jobbkezére használják.

Rendeld meg Daniel Defoe: Robinson Crusoe című regényét magyar vagy angol nyelven, vagy akár ifjúsági kiadásban!