LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Július 26.: E napon született George Bernard Shaw irodalmi Nobel-díjas ír drámaíró
Ma sem hagyunk titeket érdekes esemény nélkül! LIKE A GÉNIUSZ! Avagy: Kultúra 1 percben! Nézzük mi történt ezen a napon...
Ma egy ír íróról tudhattok meg többet (ugye milyen jól hangzik? :-) - a szerk.), egészen pontosan drámaíróról, aki ráadásul 1925-ben még az irodalmi Nobel-díjat is elnyerte, sőt William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban. E napon született tehát 1856-ban George Bernard Shaw.
Írország fővárosában született, Dublinban, a Synge Street 33 alatt, viszonylag szegény, protestáns szülők gyermekeként. Tanulmányait a dublini Wesley College-ban végezte, majd az 1870-es években Londonba költözött, hogy ott kezdje irodalmi pályafutását. Mielőtt zenekritikusként a Star nevű újságnál első sikereit begyűjtötte volna, már öt regényt is írt, pontosan: Mr. Conolly házassága, Művészszerelem, Cashel Byron mestersége, Trefusis úr, Éretlenek, ezeket azonban mind elutasították. Az Éretleneket például csak 50 évvel megírása után adták ki. Shaw nem volt nagy tehetségű elbeszélő, és ezek a regények, bár olvashatóak, csak annyiban fontosak, hogy egy-két színdarabja szcenáriójának alapjául szolgáltak. Nem ekkor döntött úgy, hogy drámaíró lesz; de azt belátta, hogy regényíróként nem tudna megélni.
Legfontosabb eredménye ebben az időben, hogy felismerte saját képességeit. Lévén ideges, félénk és érzékeny, nem tudott igazi hatást kelteni hallgatóiban; így közparkokban, előadótermekben, és utcasarkokon szónokolt, hogy hozzászokjon a nyilvánossághoz, míg döbbenetes módon egy pár év alatt az egyik legjobb szónok lett egész Angliában. Kevés szónok volt akkora hatással a közönségre, mint Shaw, aki egyik másodpercben megnevettetett mindenkit, aztán egyszerre, egy ugrással rávilágított a mondanivalója lényegére. Huszonöt éves korában áttért a vegetáriánus diétára: "Shelley leszoktatott a kannibalizmusról", mondogatta később.
1885-től 1929-ig, hetvenegy éves koráig Shaw szinte folyamatosan dolgozott: írt harminchét színdarabot, köztük számos remekművet; sok esszékötetet és újságcikket, ezenkívül szónoklatokat is tartott, a központosított kereskedelemtől az anarchizmusig bezárólag mindenféle témában.
Mégis csak 1892-ben jutott eszébe, hogy színműíró legyen, és akkor se ő gondolt erre, hanem egy barátja kérte meg, hogy írjanak együtt egy darabot.
1898-ban a túlfeszített munka miatt fizikailag nagyon leromlott, Charlotte Payne-Townshend ír örökösnő ápolta, majd 1898. június 1-jén összeházasodtak. A források egy része szerint fehér házasságban éltek.
A háború alatt Shaw nagyon népszerűtlen volt. Az első perctől fogva a béke mellett volt. Már 1914-ben megjelentette Okos szó a háborúról című könyvét, melyben többek között az angol diplomácia ügyetlenkedését és a külügyminiszter képmutató viselkedését is hibáztatta a háború kitöréséért. Shaw-tól elszedték az állampolgárságát, és a társasági eseményekről egy időben látványosan elvonult mindenki, ha megjött.
1923-ban írta Szent Johanna című darabját, amit New Yorkban mutattak be először, aztán Londonban. A darab szinte mindenhol óriási siker volt, furcsa formája, és hosszú, egyes kritikusok szerint felesleges epilógusa ellenére is. Ekkorra a világ egyik legismertebb embere lett, csak Albert Einstein és Mahátma Gandhi vetekedhetett ismertségével. 1925-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Sose fogadott el egyébként díjakat, de ezt hosszas vonakodás után átvette.
1950 szeptemberében Shaw leesett egy almafáról. Kórházba vitték, majd saját kérésére október 4-én hazavitték. November 2-án halt meg. Az egész világ meggyászolta. A Times vezércikke Shaw halálával foglalkozott; az indiai kormányfő rendkívüli ülést hívott össze; az amerikai Broadwayn leoltották a villanyokat.
